www.kutyasok.freewb.hu

"Mert mindenünk a kutya"

Oldalazás:

A kutya lehetséges haladási módjai közül - legalább is ami a négy lábon járást illeti - az oldalazó mozgás elsajátítása igényli a legtöbb időt. Ezt a legnehezebb igazán szépen végrehajtani; úgy, hogy a gyakorlat az előre és hátrafelé irányuló heelworktől egyértelműen megkülönböztethető legyen.
A kutyaiskolában megtanulható „igazodás jobbra” című gyakorlatban való jártasság előny és hátrány is egyszerre: hasonlít arra, amit most ebünktől elvárunk, ám a kutya - hiába szeretne - itt nem ülhet le.
Kiinduló helyzetben a kutya bal láb mellett, „heel” pozícióban áll. Jobb kézzel testének elülső részét késztetjük mozgásra (jutalomfalattal, labdával, mutatópálcával csalogatva), ballal pedig a hátsó felét segítjük magunk felé (használhatjuk az előzőekben már ismertetett támasztóbotot is, enyhe nyomást kifejtve). Nagyon fontos, hogy a választott vezényszó elhangzásakor a kutya egész teste egyszerre induljon meg jobbra. Eleinte csak egy-két csosszanást teszünk és már jutalmazunk. Sietni nem érdemes, mert a tempó a minőség rovására megy: minden eddig tanult mozgásnál türelmesebben, kis lépésekben haladva emelhetjük csak a követelményszintet.
Ha eljutottunk odáig, hogy több métert tudunk oldalazni, megpróbálhatunk - fokozatosan - szembe helyezkedni a kutyával. Nagyon valószínű, hogy front pozícióban hátrálni fog, ezért - hogy a hibázás lehetőségét elkerüljük - már az első lépésekhez használjunk valamilyen kordont (fal, kerítés, stb.). Mivel az oldalazás iránya nem változik (továbbra is jobbra haladunk, csak most szemben egymással), a hangjelet nem kell módosítanunk.
Ha a bal felé oldalazást akarjuk megtanítani, kétféleképpen járhatunk el. Az egyik út az, hogy az eddig elmondottakat tükörképszerűen értelmezzük, tehát jobb oldali „heel” pozícióból balra indulunk el. A másik lehetőség, hogy marad a bal heel kiinduló helyzetnek, de a kutyát nem magunkra húzzuk, hanem finoman tolni próbáljuk - természetesen az ellentétes irány miatt másik hangjelre. Először is beállunk kedvenc falunk vagy kerítésünk elé. Kevésbé valószínű, hogy a kutya előrelép, mint az, hogy hátrálni fog (egyébként a kitérés legtöbbször annak a jele, hogy túl nagy lépésekkel haladunk a tanulás folyamatában). A bal láb ilyenkor is elöl van, a jobbal hátul keresztezünk és a vezényszó elhangzásakor a kutya vállára-farára - térddel-vádlival - egyidejűleg enyhe nyomást gyakorlunk. Amennyiben pár centit oldalra lépett, jöhet a klikk, a jutalom, a boldogság! Ha a fokozatosságot betartva eljutottunk odáig, hogy a kutya segítség nélkül, pusztán hangjelre is képes oldalazni, lassan szembe fordulhatunk vele. Sőt, hátratett kezünkben valami csábító dologgal megkísérelhetjük a hát mögötti oldalazást is - persze kezdetben oldalra vetett fejjel, a kutya felé pislogva. A szemkontaktust később igyekezzünk elhagyni, mert gátolja az elegáns testtartást.

Pacsiadás:

Erre a trükkre sok kutya már kölyökkorától kezdve önmagát képzi, kiváltképp akkor, ha a gazda szemmel láthatóan örül a mancsnyújtogatásnak, vagy a „bocsipacsi” láttán elmosolyodva könnyebben szemet huny a kisebb-nagyobb disznóságok felett.
Tanítása nem túl bonyolult feladat. Leguggolunk a kutya elé, bal kezünkben egy jól látható falatkával, de persze klikkert is használhatunk. Jobb tenyerünket a bal mancsa elé tesszük és kiadjuk a vezényszót: „Pacsit”. Először már egy centis lábemelést is díjazunk, később egyre nehezebb követelményeket támasztunk: csak azt jutalmazzuk, ha tényleg a kezünkbe teszi, vagy ha különlegesen magasra emeli a mancsát.
Ha egyik lábával már tökéletes pacsit produkál, megtanítjuk, hogy a másik lábával is ezt tegye - a másik tenyerünkbe és természetesen eltérő vezényszóra. (A fantáziadús megkülönböztető hangjelek toplistáját nálunk a nemrég hallott „Mincs-Mancs” vezeti.) A kutya először valószínűleg a gyakorlottabb mancsát kínálja majd fel, most azonban hagyjuk ezt figyelmen kívül. Előbb-utóbb elkezd toporogni és megemeli a másik lábát is. Azonnal klikkelünk-jutalmazunk. Ha magától semmiképp sem adja a másik mancsát, kézzel kicsit segíthetünk neki.

Szégyeld Magad!:

A gyakorlat lényege, hogy a fekvő kutya elülső mancsaival megpróbálja eltakarni szemeit és orrát.

A trükk legegyszerűbben úgy tanítható, hogy a fekvő kutya arcorri részére hajgumit húzunk, vagy egy ragtapasz darabot helyezünk el rajta. Amikor a kutya ezt megpróbálja leszedni, mancsaival dörzsölgeti és eltakarja az orrát. Ilyenkor mondogatjuk neki a "Szégyelld magad!" vezényszót, majd megjutalmazzuk. Klikker használatával tovább finomíthatjuk a trükköt, például megtaníthatjuk a kutyának, hogy a gyakorlat közben állát is a földre fektesse, vagy a mancsát folyamatosan az orrán tartsa, stb.